A Názáreti Egyház egy evangéliumi szabadegyház, amely kezdettől fogva magát az „egyetlen, szent és egyetemes apostoli egyház” részének tekintette, és igyekezett ehhez hű maradni. Gyökerei egy 18. századi nagy-britanniai evangéliumi ébredésre (metodista ébredés) nyúlnak vissza, melynek elindítója és szellemi vezetője John Wesley anglikán lelkész volt. Munkássága nyomán emberek ezrei – főleg a közép és alsó rétegekből – tettek bizonyságot megváltozott életükkel arról, hogy a megszentelődés valóság lehet.
A Názáreti Egyház a nevét Jézusról kapta, akit az emberek Názáreti Jézusként ismertek. Názáret volt Jézus lakóhelye, ezért mind őt, mind a tanítását a názáreti névvel különböztették meg. Így nevezték őt a követői és az ellenségei egyaránt. „...és amikor odaért, abban a városban telepedett le, amelyet Názáretnek neveztek, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak: názáretinek fogják őt nevezni.” (Máté 2:23) Később Jézus követőire is használták ezt a jelzőt. Pál apostolt a „názáreti irányzat fejé”-nek nevezi az ApCsel. 24:5.
A Názáreti Egyház olyan nem liberális, de nyitott evangéliumi közösség, amely a wesleyánus-arminiánus teológiai gondolkodásmódot követi.
A Názáreti Egyház teológiai gyökerei a Wesley-féle ébredési mozgalmon, valamint a német pietista mozgalmon keresztül egészen a korai keresztyénség egyetemes hitvallásához nyúlnak vissza. Mint protestáns egyház, a Názáreti Egyház a Biblia tanítását a reformáció nagy alakjainak új korszakot nyitó felismerése szerint értelmezi.